Szeretem járni az erdőt, szeretek játszani az összefüggések megértésével és szeretek hajnalban kelni. Így sűrűsödnek írássá tűnődéseim az életről, saját kanyargós utamról, a felismeréseimről.
A varázslatos kupola
Ehhez kellett a sokféle kaland! Hogy a szerepekben megélt tapasztalataim bölcsességével megértsem őt.
JÁTSSZ!
Emlékeztető barátaimnak, akik keresik az utat, melyen most is járnak. Barátaimnak, akik komolyan veszik az életet. Túl komolyan.
Anyukámnak
Nehéz menet volt. A legnehezebb, leghosszabb és legcsodálatosabb csata, amit a Föld nevűn játszottam.
A megírása csak néhány pillanat.
Kellett egy Platthy István-os rajzolás, újabb szenvedéshullám, néhány, sejtig hatoló mondat és barátok. Aztán egy hatalmas beszélgetés... Anyuval.
Kaleidoszkóp
Egyetlen dolgot bánok.
Hogy sokáig nem adtam át magam a tapasztalásnak, csak küzdöttem, hogy “jobb” legyen.
Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz…
Hiszem, tudom, hogy amíg nem ismertük fel saját (múltban rögzült) korlátainkat, hitrendszereinket, nyavalyáinkat, addig lehetetlen egy Új Életre gondolni, de...
Egyszerűen
Elképesztő, mennyire bonyolítjuk a tökéletesen egyszerű életet!
A hurrikán közepében
Olyan, mintha üvegfalon át nézném, ahogy tombol körülöttem minden.
Csenge a Facebookon
Ha valamit zsigerből elutasítunk, bölcs dolog megállni és őszintén szembenézni a belőlünk fakadó MIÉRT-tel. Mert ez a szabadság útja.
Irigyellek…de nem úgy!
Sokan érezzük úgy, hogy meg kellene változtatni az életünket. Akkor el kell kezdjünk önmagunkkal foglalkozni!
A NŐK HETE margójára
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”